Vedd el, Úr Isten, rólunk haragodat

Vedd el, Úr Isten, rólunk haragodat,

És a te kemény, véres ostorodat;

Nagy bűneinkért mireánk ne ontsad

Bosszúállásodat.

Ha bűnünk szerint kezdünk mi fizetni,

Ítéletedet nem állhatja senki,

Mint e világnak első veszedelmi

Nékünk megjelenti.

Mire mireánk gerjedez haragod,

Ó, mi szent Atyánk, rajtunk nagy csapásod?

Kik nem különbek vagyunk, mint árnyékok,

Rothadandó porok.

Megfertőztettünk atyáink vétkével

És gyarló lelkünk-testünk sok sebével;

Mi romlásunkat, nagy veszedelmünket

Nézd kegyelmes szemmel.

Adjad minékünk a te Szentlelkedet:

Ismerhessük meg mi Közbenjárónkat,

Mert megismertük mi gonoszságinkat:

Vedd el haragodat.

Ne hagyd elveszni ilyen nagy munkáját,

Ne hagyd hiába az ő szent halálát,

A mi Urunknak keserves nagy kínját,

Az ő áldozatját.

Végye el rólunk a mi bűneinket,

És mosogassa vérével vétkünket

Ő, ki Atyjával és a Szentlélekkel

Bizony örök Isten.

Home