Kevés a szó…

Ha éhes vagyok, ennem adsz,

ha szomjazom, megitatsz,

ha fázom, betakarsz,

ha szomorkodom, te vigasztalsz,

ha messze járok, hazavársz,

ha megjövök, karodba zársz,

ha elesnék, te felemelsz,

ha rossz napom van is, elviselsz.

Bárcsak el tudnám neked mondani, de nincsenek rá szavak,

hogy a hálám egyre nő, mint folyammá duzzadó kis patak.

Kevés a szó, hogy köszönöm, de lehet, hogy nem is kell mást mondanom,

talán elég lesz az is, ha szeretettel ölel át két karom.

Ha nem vagyok veled, hiányolsz,

ha beteg vagyok, te ápolsz,

ha gondban vagyok, tanácsot adsz,

ha tévedek, akkor is elfogadsz,

ha jót teszek, akkor megdicsérsz,

ha félek az úton, elkísérsz,

ha bánatom van, meghallgatsz,

ha fáradt vagyok, elringatsz.

Ha bántanak, te megvédesz,

ha más nem, te akkor is megértesz,

ha feladnám, olyankor te biztatsz,

ha elbuknék, újra hitet adsz!

Ha elvesznék, te rám találsz,

hogy álmaim elérjem, mellém állsz.

Te vagy, aki gondot viselsz rám,

Szeretlek téged, édesanyám!

Home