Ha éj mélyén nézem a
Ha éj mélyén nézem a csillag-óceánt,
Az ajkamon hála fakad,
Mert látom, hogy ragyog az én csillagom is,
Melynek fénye von s megragad,
Hogy Jézus a szívemben él.
Lelkem a földön semmit nem kutat,
Mert csillagom szebbről beszél.
Mily dicső s szép vagy Te nekem,
Üdvöt adó, hű Mesterem!
Ragyogj tovább áldott éji csillagom!
Vezérelj, világíts földi utamon!
S ha mennybe érek,
Hol már a Nap ragyog,
Ott is áldom a Csillagot.
Az égbolton nem izzik mindig csillagár:
Felhők köde borítja be.
Hiába kutatom apró kis mécseit,
Reménytelen éltem ege.
Villámló, mennydörgő vihar közeleg,
Gyenge szívem félve dobog.
De ujjongva áldom az ég Istenét,
Ha csillagom újra ragyog.
Ha majd éltem végén az Úr szózata hív
S emel üdvöm honába át,
Útközben megnézem a régiókban fent
Az éj fénylő sok csillagát.
Tovább tart, feljebb visz égi utam,
Ah, várom a pillanatot
Midőn Isten jobbján megláthatom én
A legszebb Hajnalcsillagot.
Home