Szeretem és áldom az Úr Istent
Szeretem és áldom az Úr Istent,
Mert meghallgatá az én beszédemet,
Könyörgésemre hajtá kegyes fülét,
Me-lyért imádom őtet naponként.
Midőn a halál körülvőn engem
És csaknem szörnyű kötelibe ejte,
A pokol kínja engemet rettente,
Nagy volt bánatom és nagy sérelmem:
Segítségül hívám az Úr nevét:
Lelkemet tartsd meg! – ottan megsegíte;
Az Úr igaz, hív, és nagy ő jó kedve,
Ő megőrzi az együgyűeket.
Nagy nyavalyámban mikor én valék,
Ottan megmenté nyomorult életem.
Légy csendességben te azért, én lelkem,
Látván kegyelmét szent felségének!
Te megmentél a haláltól engem,
Szemem sírástól, lábamat eséstül;
Az élők földén járok szünetlenül
A te színed előtt, én Istenem.
Hittem Istenben, mikor így szólék,
Én szegény lelkem vala nagy ínségben,
És ezt mondám én csüggedezésemben,
Hogy hazugok már minden emberek.
Mit adjak az Úrnak jótettiért?
A hálaadó pohárt én felveszem,
És az Úr jótéteményét hirdetem,
Szent nevét áldom segítségiért.
Fogadásom az egész nép előtt
Hálaadással megadom nékie.
A híveknek halála, minden higgye,
Drágalátos az Úr szeme előtt.
Imádlak téged, Idvezítőmet,
Ki engem választál szegény szolgádnak;
Nékem, szolgáló leányod fiának,
Föloldozád minden kötelimet.
Áldozom néked hálaadással,
Nevedet minden nép előtt hirdetem,
És fogadásom, mit előtted tettem,
Megállom minden előtt vígsággal.
Home