Seregeknek hatalmas nagy királya

Seregeknek hatalmas nagy királya,

Könyörgésem székedet megtalálja,

Mert szívemet sok bú állja,

Olyan bűntől, mint megterhelt gálya.

Ím, előtted megaláztam magamat, :/:

Földre hajtván szomorodott orcámat;

Halld meg, Atyám, csendes szómat,

Add meg szívből kívánt lelki jómat.

Ne vess el hát az én sok bűneimért, :/:

Ne is büntess háládatlanságomért,

De sőt inkább szent Fiadért,

Kegyelmezz meg érdemes kínjáért.

Kihez hajtsam búba merült fejemet? :/:

Ki tölti bé megsebhedett szívemet?

Ha te is elhagysz engemet,

Elveszek, ha nem szánod lelkemet.

Az én lelkem reszket előtted állván, :/:

Mint a gyenge levél nyárfának ágán,

Ellened tett bűnöm látván,

Gyászban járván sír s kegyelmet kíván.

Gyakran szívből folyamodom elődbe, :/:

Könyörgésem hasson fel az egekbe;

Uram, hadd jusson elődbe,

Vétkeimet temesd a tengerbe.

Örök Isten, felette irgalmas vagy, :/:

Megtérőkhöz kegyelmed is igen nagy;

Engem, talpig bűnöst ne hagyj,

Vigasztalást inkább szívemnek adj.

Engem bűnöst hiszen földből formáltál, :/:

Töredelmes cserép helyre állattál,

Sokszor sok bűnért sujtoltál,

Addig vertél, míg hozzád hajtottál.

Reám vigyázz a szép felvont egekből, :/:

Dicsőséges királyi szent székedből;

Halld meg, mert könyörgök szívből,

Mosogass meg undok vétkeimből.

Gyarló szívem magasztalja nevedet, :/:

Hogy pokolra nem eresztéd lelkemet;

Megbocsátád vétkeimet,

Melyért áldlak, édes Istenemet.

Home