Hogy fogadjalak Téged
Hogy fogadjalak Téged,
Megváltóm, nagy király?
Hogy’ hódoljak előtted?
Szót ajkam nem talál!
Ó kérlek, gyújtsd meg bennem hítadta fényedet,
Hogy tisztán lássa lelkem nagy fényedet!
Zöld olajágat s pálmát szór Sion Teeléd,
Zeng zsoltárt és hozsannát a lelkem most feléd.
Csak néked hódol szívem és dicsér szüntelen,
Készséggel szolgál híven az egész életem.
Elhagytad trónod értem,
Hogy nékem békét hozz;
Lejöttél, szánva éltem, énhozzám, koldushoz.
A biztos ösvényt égbe én, balga elvesztém,
De jöttél, hogy az éjbe fényt ragyogtass felém.
Ezt jól elmédbe vésted,
Kit bánat ért, vagy gyász,
És lelki szenvedésed, sok bűnöd megaláz;
Az üdvös segély készen az ajtód előtt áll,
Örvendj hát, új reményben,
Megváltód földreszáll!
Home