Ó, könyörgést meghallgató
Ó, könyörgést meghallgató
Jó Atya, Te mindenható;
Ha lelkem hozzád emelkedik,
És a buzgóság szárnyin,
Ajakim óhajtásain
Te színed előtt reménykedik;
Már itt e földön érezem,
Hogy örökéletet nyertem.
Ha örömmel gerjedezem,
És rebegni igyekezem,
Tetőled mennyi áldást vészek!
Föltekintvén rád, Atyámra,
Könnyű csordul az orcámra;
Azáltal olyan újjá lészek,
Mint a palánta, ha arra
Harmatcseppet téssz hajnalra.
Ha szívemet bánat járja,
És szemem kesergés árja:
Teelőtted van zokogásom;
Ajtómat titkon behajtva,
És magánosan sóhajtva
Akkor is édes újulásom,
Mert minden könnyel és jajjal
Könnyebbül sorsom egy bajjal.
Ha házadban megjelenek,
Ahol összesereglenek
Felséges neved imádói:
Ővelük együtt hódolva
Úgy tetszik, mintha vigadva
Ott volnék, hol a menny lakói
A te királyi székednek
Ott előtte seregelnek.
Te, ki a szív mozdulásit,
Mint a vizeknek folyásit,
Úgy kormányozod ide s tova:
Ez érzést növeld énbennem,
És taníts meg jól esengnem!
Majd egyszer pedig, ó, Jehova,
Vígy be az egek egébe,
Te imádásod helyébe!
Home