A világ megmentője (Én nem tudom, mért szeretett)

Én nem tudom, mért szeretett úgy minket,

Kit hódoló angyalsereg imád;

Miért akart Ő bűnös tévedőket megkeresni,

Mint pásztor elveszett juhát?

Csak azt tudom: lejött közénk a földre,

Hol jászolágy volt első otthona;

S hogy kicsiny Názáret ácsműhelyén át

Eljött Megváltónk, Isten egyszülött Fia.

Hogy lehetett oly végtelen türelme?

Míg szenvedett, én, el nem mondhatom.

S hogy törte szívét kínkereszten össze

A harminchárom éves néma fájdalom?!

Csak azt tudom: tört szíveket gyógyít,

Megbátorít, ha félelem fog el;

Bűn szolgaságát szabadságra váltja,

Mert itt van Jézus, még velünk Immánuel.

Hogy lesznek az Övé mind a népek?

Hogy veszi át e földön örökét?

A bölcsek szomját, bűnösök szükségét

Hogy’ teljesíti be, előttem még sötét.

Csak azt tudom: dicsőségben meglátja

Minden szem Őt, ha majd ítélni jő;

Az égre felragyog tündöklő napja

És ismerős lesz szerte a világon Ő.

Egész világ mind hódol majd előtte,

Mikor szavára minden vész elül?

Milyen dicső öröm lesz, hogyha végre

Szeretettel a szív egész’ beteljesül?!

Csak azt tudom: Az ég is harsonázik

És karba’ zeng a lelkes emberár.

Az ég s a föld is ujjongja egymásnak,

Hogy a világ Üdvözítője a Király!

Home