Ne jöjjön addig szememre álom

Ne jöjjön addig szememre álom,

Míg Teremtőmnek és Gondviselőmnek,

Kitől minden jó adományok jőnek,

Jótéteményit meg nem hálálom.

Ha elgondolom, mennyi jót vettem

Tetőled, Atyám, méltatlan létemre:

Csudálom, mint vigyázol életemre,

Ki csak eltűrést sem érdemlettem!

Áldalak, hogy e megrepedezett

Nádszálat ma eltörni nem engedted;

Gyarló életem híven vezérelted,

Melyet sok veszély megkörnyékezett.

Számnak mind étele, mind itala,

Az ép elme az egészséges testben,

Az öröm és a békesség szívemben:

Ingyen való adományod vala.

Kihez menjek több kegyelmet kérni?

Szemem és szívem tehozzád emelem,

Mert a tenálad lakozó kegyelem

Mélységeit nem lehet megmérni.

Bizton hajtom le fejem ez éjjel,

Ha te, hű pásztor, tartasz engem szemmel,

Így szemem nem lát s nem hallok fülemmel:

Nem bánthat senki semmi veszéllyel.

Légy hát őrállóm ez éjszakában!

Hogyha tőreit útaimba hányja,

Aki vagy vesztem, vagy károm kívánja:

Ne menjen elő rossz szándékában.

Adjad, hogy véghezvivén munkáim,

Lelkem és testem újra erőt végyen,

És nyugodalmam mértékletes légyen,

Hogy munkára szánhassam óráim.

Nem bocsátlak el, Atyám, tégedet,

Míg meg nem áldasz engemet, fiadat:

Dicsőítsd meg hát bennem irgalmadat,

És én magasztalom Felségedet.

Home