Állok
A kezdet előtt te voltál, az örök idő benned áll.
Mozdult a föld, mert Te szóltál, s a lelkem kíván.
Hogy mit hoz a sorsom, Te láttad, és keresztre vitt a szíved…
A bűnöm ott nyomta a vállad, a lelkem Tiéd.
Hát mit mondhatnék, és mit tehetnék?
Hisz csak ez a szívem van, legyen hát Tiéd!
Utam, a Te üdvösséged, szent szellemed él bennem,
Ígéreted által élek, csodálom szíved.
Állok, és szívem feléd kitárom,
Nézem azt, ki értem lett szegény.
Állok, a lelkem most Neked ajánlom,
Tied vagyok!
Home