Jézus, ki a sírban valál
Jézus, ki a sírban valál,
Általad megholt a halál,
Az élet pedig feltámadott,
Mert szent tested meg nem rothadott.
Él a Jézus, a mi fejünk,
Keresztyének, énekeljünk,
Ülvén húsvét ünnepeket,
Új győzedelmi éneket.
Hol van, koporsó, hatalmad?
Elveszett nyert diadalmad.
Hová lett, ó, halál, a fúlánk,
Melyet fensz már régóta reánk?
Már nem rettegünk miatta,
Mert Jézus meghódoltatta
Ama félelmek királyát,
megnyitván sírjának száját.
Nincs már szívem félelmére
Nézni sírom fenekére,
Mert látom Jézus példájából,
Mi lehet a holtak porából.
Szűnjetek meg, kétségeim,
Változzatok, félelmeim,
Reménységgé, örömökké,
mert nem alszom el örökké.
Sőt hiszem, hogy e tört cserép
Edény leend még egyszer ép,
És tetemim megépíttetnek,
Bár veséim megemésztetnek.
Gyalázat elvettetésem,
De pompás lesz kikelésem,
Új eget látván ezekkel
Az újra megnyílt szemekkel.
Jézus, segíts engem ebben,
Hogy éltem folyjék szentebben,
És hogy ne menjek ítéletre,
Támassz fel engem új életre.
A te lelkednek ereje
Az új életnek kútfeje;
Hogy hadd legyek élő személy,
Lelked által énbennem élj!
Home