Úton vagyok, úton a menny

Úton vagyok, úton a menny felé,

Hol hű Uram szerelme vár,

S bármily küzdelmes itten az utam,

Vezet az égi fénysugár.

Ellenségem is jön velem,

Sok rosszat tervez ellenem,

De áldott hű Uram Szentlelke

Ad győzelmet mindig énnekem.

És bár: a lelkem néha elfárad,

Hallom az égi biztatást,

Hogy Jézusban mindig megnyughatom,

Szentlelke ad vigasztalást.

Fáradságom is elrepül,

Ha lelkem benne felüdül

S az utamat folytatom örömmel,

Jézust dicsérve szüntelen.

Mikor a vándorutam végetér

És szól az égi harsona;

Kik a küzdelemben elfáradtak,

Sietve fussanak oda.

Porsátram akkor levetem,

Életkoronám átveszem

És szüntelen való örvendéssel

Jézust dicsben szemlélhetem.

Betöltve az Ő dicsőségével

Örökké ott a menny ölén,

A megdicsőültek seregében,

Ott, hol nincs többé szenvedés:

Zengem győzelmi énekem,

Ujjong a menny is énvelem.

És ott, örökkétartó örömben

Élem az örökéletem!

Home