Mikor a mennyet, szent kezed művét,
A sok szép csillagot, (s) a holdat láthatom,
Szemlélem az eget, holdat, csillagot,
Amelyet szent kezeiddel alkottál;
Akkor a porba, a porba hullok én
elmélkedve, elmélkedve:
Mi az ember, hogy megemlékszel róla,
nagy Alkotó! Nagy Alkotó!
Mi az ember, hogy megemlékszel
és kegyeddel elárasztod!
Hatalmas Isten! Hatalmas Isten!