Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok

Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok.

E nagy mélységekből szabadulást kívánok;

Értsd meg kérésimet,

Érjék füleidet ennyi sok zokogások.

Igazságod szerint ha cselekedel vélünk,

Ha mind számon tartod, amit ellened vétünk:

Senki nem állhatja Súlyos kezed miatt,

Tőled ha büntettetünk.

Fölötte bőséges nálad a kegyelmesség

Atyai kegyesség, szelíd engedelmesség,

Néked hát szentektől

S földi emberektől

Adassék nagy tisztesség.

Az Urat óhajtom, várja lelkem az Urat

Szívem szomjúhozván, hogy mutassa jóvoltát;

Igéjéből értem,

Melyben reménységem:

Nem vonja meg irgalmát.

Lelkem az Úr Istent buzgósággal óhajtja.

Mint éjjeli strázsa napköltét alig várja,

Reggelről-reggelre, Estéről-estére

Szívem Istent úgy várja.

Valakik az Úrnak választott szenti vagytok,

Egyedül csak benne légyen bizodalmatok,

Mert ő nála váltság, Vagyon irgalmasság,

Ő lesz néktek Atyátok.

Izráelt megváltja, és a keresztyénséget,

Hívek seregének megbocsátja vétküket.

Minden nyavalyából, Az örök halálból

Kimenti ő lelküket.

Home