Nincs már többé kárhoztatás
Emlékszem, azt mondtad, hogy ott van a helyem,
Ahol Te vagy, Te vagy jelen.
Bennem él még, ahogy Te előttem megállsz,
És így szólítsz: Emberhalász.
Nem felejtem el azt a sok-sok éjszakát,
Mikor a legszörnyűbb háborúban mellém álltál,
És hogy mondhatnám el azt a végtelen hálát,
Mikor ajkadról ígéret szólt és új reményt adtál?
Az évek teltek, jöttek még nehéz csaták,
A tűz kihalt, roskadt a láb.
Mindenre volt időm, de nem figyeltem Rád,
A terheket én vettem át.
Minden összedőlt, de éjszakákon át
A romok közt meghallottam szerelmed hangját,
Nem engedtél el és bár enyém volt a vád,
Elvetted és azt mondtad: hű leszek hozzád!
Most itt vagyok, Néked zeng az énekem,
Egy örök halleluja, mert megmentettél engem!
Mert nincs már többé kárhoztatás,
Krisztusban élek, Isten a szerelmébe zárt,
Ki állhat közénk, mi lenne gát,
Amikor értem adta egyetlen Fiát?
/: Hadd szóljon ez a dal és életem
Örökké Rólad, örökké Rólad!
Élek többé nem én, Te élsz bennem,
Hadd zengjek Rólad, Krisztus Rólad! :/
Mert nincs már többé kárhoztatás,
Krisztusban élek, Isten a szerelmébe zárt,
Ki állhat közénk, mi lenne gát,
Amikor értem adta Fiát?
Home