Ó, Krisztusfő, te zúzott
Ó, Krisztusfő, te zúzott,
Te véres szenvedő,
Te töviskoszorúzott
Kigúnyolt drága fő,
Ki szépség tükre voltál,
Ékes, csodás remek,
De most megcsúfolódtál:
Szent fő, köszöntelek!
Ékességed, te drága,
Melytől máskor remeg :/:
Világ hatalmassága,
Köpés mocskolta meg.
Milyen halványra váltál!
Szemed fényét, amely
Szebb volt minden sugárnál,
Ki rútította el?
Mind, ami kín, ütés ért,
Magam hoztam Reád; :/:
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve
itt állok én, szegény,
S kérlek, lelked kegyelme
Sugározzék felém.
Itt állok-ó, ne vess meg-
A gyötrelmek helyén; :/:
Amíg ki nem hűl tested,
El nem mozdulok én.
S ha életed kilobban,
Alácsuklik fejed,
Ölemben és karomban
Lesz nyugtató helyed.
Ó, légy érette áldott,
Jézus, Egyetlenem, :/:
Hogy szörnyű kínhalálod
Nagy jót akar velem.
Add, hogy hódolva híven
Tőled ne térjek el,
S ha hűlni kezd a szívem,
Benned pihenjek el.
Mellőlem el ne távozz,
Ha majd én távozom, :/:
A kínban, mit halál hoz,
Állj mellém, Jézusom.
Ha lelkem félve reszket,
S rettent a meghalás,
Nagy kínod és kereszted
Legyen vigasztalás.
Légy pajzsom és reményem,
Ha kétség látogat, :/:
Véssem szívembe mélyen
Kereszthalálodat.
Rád nézzek, Rád szünetlen,
S ha majd szívem megáll,
Öleljen át a lelkem-
Így halni: jó halál.
Home