Ó könyörgést meghallgató jó
Ó! könyörgést meghallgató jó Atya,
Te mindenható;
Ha lelkem hozzád emelkedik
És a buzgóság szárnyain ajakim, óhajtásaim
Te színed előtt reménykedik:
Már itt, e földön érezem,
Hogy örök életet nyertem.
Ha örömmel gerjedezem és rebegni igyekezem,
Tetőled mennyi áldást vészek!
Föltekintvén rád, Atyámra, könnyű csordul az orcámra;
Azáltal olyan újjá lészek,
Mint a palánta, ha arra harmatcseppet tész hajnalra.
Ha szívemet bánat járja és szemem kesergés árja:
Teelőtted van zokogásom;
Ajtómat titkon behajtva és magánosan sóhajtva
Akkor is édes újulásom,
Mert minden könnyel és jajjal
Könnyebbül sorsom egy bajjal.
Ha házadban megjelenek, ahol
Összesereglenek felséges neved imádói,
Ővelük együtt hódolva, úgy tetszik,
Mintha vigadva ott volnék, hol a menny lakói
A Te királyi székednek ott előtte seregelnek.
Te, aki a szív mozdulásit, mint a
Vizeknek folyásit, úgy kormányozod ide s tova:
Ez érzést növeld énbennem és taníts meg jól esengnem!
Majd egyszer pedig ó! Jehova,
Vígy’ be az egek-egébe,
Te imádásod helyébe!
Home