Él a remény

Ott fekszik csendben rongyos jászol mélyén,

Szegény kis gyermekként a világ végén.

Ő a nagy Király, Ő a nagy Király.

Pedig Övé a világ gazdagsága,

Jöhetett volna fényes palotába.

Hiszen Ő a nagy Király,

Akit a föld úgy vár: Immánuel.

Értem és érted lett koldus-szegény,

Hogy semmi ne állhasson már közénk.

Isten emberré vált,

Újra él a remény.

Önként elhagyta fényes otthonát,

Hogy magán érezze a föld porát,

Isten emberré vált,

Újra él a remény.

Több ez, mint a nagyvilág gazdagsága,

Mert szíve szívemet magába zárta.

Hiszen Ő a nagy Király,

Ő a nagy Király.

Home