Ó, én két szemeim

Ó, én két szemeim,

ti az Úrra nézzetek,

Hogy kegyelmes hozzám,

mindenkor elhigygyétek;

Az ő nagy szerelmét,

Hozzám nagy jó voltát

Mindenkor hirdessétek.

Megragadlak, Uram,

az én igaz hitemmel,

Reád támaszkodom

erős reménységemmel,

El sem is bocsátlak,

Amíg meg nem hallgatsz,

Az én lelki kezemmel.

Felindítlak téged

nagy nyomorúságimmal,

Az én bűneimnek

számtalan sokságával;

Mindaddig kiáltok,

Míg bé nem kötsz engem

Szent irgalmasságoddal.

Ó, mennybéli Isten,

te vagy én reménységem,

Kinek hatalmában,

kezében ellenségem;

Ott vagy te, Úr Isten,

Én nagy segítségem,

Ahol nincs reménységem.

Tanítsál meg engem

a te igaz utadra,

Hadd lássak elmenni

a te igazságodra;

Én ellenségimet

Gonosz szándékukban

Ne bocsássad szájukra.

Ha tebenned, Uram,

nem reménylettem volna,

A nagy bánat miatt

megemésztettem volna;

Az élőknek földén

A te javaidat

Meg nem láthattam volna.

Azért, ó, én lelkem,

serkentsd fel te magadat:

Mit töröd, fárasztod

nagy bánatban magadat?

Majd meg fogod látni

Uradnak jóvoltát,

Csak el ne hagyd magadat.

Home