Uram, te megvizsgálsz engem

Uram, te megvizsgálsz engem,

Megismersz mindent énbennem,

Vagy állok, ülök, vagy megyek,

Mind tudod, amit művelek;

Valamit gondolok szívemben,

Te azt mind jól érted meszszünnen.

Vagy járok-kelek, vagy fekszem,

Te mindenütt vagy körülem.

Jól látod minden utamat,

Érted minden dolgaimat;

Egy szó sem jő az én nyelvemre,

Mit előbb ne tudtál volna te.

Körös-körül rajtam minden

Tőled vagyon teremtetvén,

Reám bocsátád kezedet,

Felülmúlja értelmemet.

Bölcseséged meg nem foghatom,

Dolgaidon csak álmélkodom.

Lelked előtt hová mennék,

Holott elrejtve lehetnék?

Előtted hova szaladjak?

Égbe menjek? Ott talállak!

Ágyamat ha vetném pokolban,

Ott látnálak téged legottan.

Ha a hajnal szárnyát venném,

És az égre emelkedném,

És elrepülnék nagy messze,

A külső tenger szélire,

Ott is meglelnél, Uram, engem,

Kezedet el nem kerülhetem.

Mondék: talán setétséggel

Bétakarózhatom éjjel.

Az sem lenne használatos,

Mert még az éj is világos,

Mely körülem annyira fénylik,

Hogy nékem fényes napnak látszik.

Nálad ismeretes voltam

Előbb, hogynem formáltattam,

Hogy még nem voltam, ismertél,

És napjaimra szemléltél,

Mik könyvedben voltak felírva,

Midőn még nem voltak formálva.

Mily drágák a te tanácsid,

Ha megnézem gondolatid,

Számtalan soknak találom,

Ha kimondani akarom;

Többnek lelem én a fövénynél,

Mely sok a tengerparton széjjel.

Vizsgálj meg és jól próbálj meg,

Szívemet valóban nézd meg,

És lásd meg, minémű vagyok!

Ha gonosz ösvényen járok,

És ha olyannak találsz engem,

Vezess a jó útra, Istenem!

Home