Áldjad, én lelkem, az Urat

Áldjad, én lelkem, az Urat,

Hirdessed dicséretét!

Az Istennek adok hálát,

Valamíg engem éltet.

Én az Úrnak éneklek,

Mindaddig, míglen élek.

Ne légyen bizodalmatok

Földi fejedelmekben.

Egy emberben se bízzatok,

Kiben segítség nincsen!

Mihelyt lelke kimégyen,

Menten hamuvá lészen.

Minden dolga és szándéka

Elvész azon nap vele.

Boldog, akinek oltalma

A Jákób Istene;

Akinek mindenekben

Reménysége az Isten.

Ki a mennyet és a földet

És a tengert teremté,

És ezekben mindeneket

Nagy hatalmával szerze,

Igazsága, hűsége megmarad mindörökre.

Akik méltatlan szenvednek,

Megmenti a jó Isten,

A nyomorult éhezőknek

Ő ád eledelt bőven,

A foglyokat kihozza,

Rabságból kioldozza.

És a világtalanoknak

Megnyitja ő szemöket;

Akik dűlőfélben vannak,

Meggyámolítja őket,

Mert az igazat híven

Szereti az Úr Isten.

Veszedelmében megmenti

A nyavalyás jövevényt;

Az árvákat megsegíti,

Rájuk kegyesen tekint;

A sérelmes özvegyek

Tőle megenyhíttetnek.

A hitleneket megrontja,

Ösvényüket elvesztve,

De megáll az ő országa

Most és minden időbe'.

Ó, Sion, a te Urad

Mindörökké megmarad!

Home