Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet
Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet,
Minden énbennem dicsérje szent nevét
És az ő mondhatatlan jóvoltát!
No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad,
Feledékenységben el ne hallgassad
Ő jótéteményinek sok voltát.
Adj hálát néki, aki bűneidet
Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet,
Kiment minden nagy bajodból híven,
És életedet veszélytől megmenti,
A halál veszedelmitől megőrzi:
Irgalmával megkoronáz szépen.
Aki lelkedet kegyesen táplálja,
Ami kell szádnak, bőséggel megadja;
Mint a sast, megifjít és megújít.
És akik méltatlanságot szenvednek,
Tőle kegyesen azok megmentetnek,
Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit.
Mint az atya fiaihoz kegyelmes,
Ő is azokhoz igen engedelmes,
Kik őt igazán félik, tisztelik,
Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk,
És hogy mi oly romlott emberek vagyunk,
Mint a por, mely a széltől hintetik.
Ember élete a fűhöz hasonló,
Felnő és zöldül, de hamar elmúló,
Mint a gyenge virág a sík mezőn,
Melyet mihelyt megfúval a meleg szél,
Elhull és hervad, ékessége elkél,
Ember nem tudja, hol volt, hova lőn.
De az Úr kegyelme örökké megáll
Azokon, kik őt félik igazsággal,
És firól fira terjed irgalma
Azokon, kik megtartják ő kötésit,
Akik gyakran megemlítik törvényit,
És azok szerint járnak mindenha.
Dicsérjétek őt, minden ő seregi,
Kik a mennyekben szolgáltok őnéki
És cselekszitek szent akaratját!
Áldjátok az Urat, minden állatok,
És birodalmát fenn magasztaljátok,
Örökké áldjad, lelkem, az Urat!
Home