Ó, mely boldog az oly ember éltébe

Ó, mely boldog az oly ember éltébe,

Akit az Isten bevett kegyelmébe,

És megbocsátá az ő vétkeit,

És befedezte minden bűneit.

Boldog, akinek ő nagy hamissága

Istentől néki nincs tulajdonítva,

És csalárdság nincsen ő szivében,

Tettetés nélkül jár életében.

Hogy bűnömet el akarám hallgatni,

És neked meg nem akarám vallani,

Csontjaim ottan elszáradának

Soksága miatt én siralmimnak,

Mert éjjelnappal kezed nehéz volta

Nagy bűneimért rajtam fekszik vala,

Elfogya bennem minden erősség,

Mint nyári hévségben a nedvesség.

De hogy bűnömet előtted megvallám,

Nagy vétkeimet el nem hallgathatám,

De híven előbeszélém neked:

Ott bocsánatot nyerék tetőled.

Azért az Úr Istennek minden hívek

Könyörögjenek, míg vagyon idejek,

Mert ha nagy árvizek jönnének is,

De nem árthatna ezeknek mégis!

Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet,

Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet,

Vigasztalj meg, hogy örvendezhessek,

És vígan néked énekelhessek!

Tanítlak téged, úgy mond az Úr Isten,

És vezérellek az igaz ösvényen,

Szememmel mindig reád vigyázok,

És igazgatlak, rád gondot tartok.

Home