Mennyit zengi a lelki békét

Mennyit zengi a lelki békét,

A szivek csendjét énekünk,

Bár künn kín és ínség üzenget

Sok hangos jajszóval nekünk.

Az óra, testvér, gyorsan elfut

S az ember útja, sorsa zord,

Nincs rá idód, hogy álmodozva

A lelked meddőn tékozold.

Ebből az éhség csal ki könnyet,

Az ott a fagy miatt remeg,

Házad táján sorvadva élnek

Éhes, lerongyolt gyermekek.

Az apjuk gyötrött mély szemében

A meghasonlás láza él,

Értük megmentő harcra kelni:

Elhivatás, testvéri cél.

Lelkek éjét oszlatni fénnyel:

Reád az Úr ezt bízta, lásd,

S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével

A bűnösnek szabadulást.

Az Isten vérét adta értünk;

Láttasd, hogy szent példája hat,

S hogy áldott útját járva hittel

Te is adod egész magad.

Adj éjt, napot, add át erődet,

Add kincsedet, add szivedet,

Rontó lelkek gáncsa nem árthat,

Győztes csak egy: a szeretet.

A Mester lelke járt előtted

S kitűzi most eléd a célt,

Munkára hát, ne késs, serénykedj

Megváltódért, Királyodért.

Áldott Jézus, a földre jöttél

S vállaltál értünk szörnyű kínt;

Bárcsak tudnánk, Igéd követve,

Mi is szenvedni, tűrni mind.

Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva

Átadjuk szívünket neked;

Hogy munkánk éljen és teremjen:

Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

Home