Nem láthat bár e földi szem

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, tied vagyok.

Bár arcod felhő rejti el,

Mégis felém ragyog.

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem;

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat érthetem.

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

Tudom, hogy szent kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

Elzengni, hogy mi van nekem,

Ó! nincsen arra szó;

Most hitből áll csak életem

S mégis mindez való.

De majd a felhő felszakad,

Mely most még rejteget,

És színről-színre áldalak,

Hogy nálad élhetek.

Home