Imádom azt a nagy szerelmet
Imádom azt a nagy szerelmet,
Jézusban, mely felém hajolt,
Magam rábízva, mint a gyermek,
Ki engem férget, felkarolt.
Belémerülök, mitse kérdve
Az Úr szerelme tengerébe.
Ó! mennyire szerettél engem!
Szívemre vágyik a tiéd,
S szerelmedtől vonatva, lelkem
S egész valóm feléd siet.
Úgy von magához tiszta lényed,
Te engem vársz s én várlak téged!
Tiéd örökre szívem s éltem,
Megváltóm vagy s legfőbb javam.
Te önmagad od’adtad értem
S véredben lelkem üdve van.
A mély bukásból megmentőm, Te,
Tiéd szívem, tiéd örökre!
Home