Perelj, Uram, perlőimmel
Perelj, Uram, perlőimmel,
Harcolj én ellenségimmel,
Te paizsodat ragadd elő!
Én segedelmemre állj elő!
Dárdádat nyújtsd ki kezeddel,
Ellenségimet kergesd el!
Mondjad ezt az én lelkemnek:
Tégedet én megsegítlek!
Dicsérlek téged szüntelen
Nagy sűrű gyülekezetben,
És nagy roppant sereg nép előtt
Téged dicsérlek minden fölött.
Ne engedd, hogy örüljenek,
Akik ok nélkül gyűlölnek;
Ellenségimet fordítsd el,
Ne gúnyoljanak szemükkel.
Már azok énekeljenek,
Kik igazamnak örülnek,
Mondván: hála legyen az Úrnak,
Ki nyugalmat ád szolgájának!
Én nyelvem igazságodat,
Hirdeti nagy jóvoltodat;
Dicséretedet nagy híven
Éneklem minden időben.
Gyászban jártam lehorgadva,
Mint ki az anyját siratja,
De ők szomorú esetemen
Örülnek, és gyűlnek seregben.
Hátmögül a gonosz népek
Engemet szörnyen nevetnek;
Ártatlan lévén, nem szánnak,
Sőt csúfolnak és szaggatnak.
A képmutató galibák
Fogukat rám csikorgatják;
És rajtam nagy csúfságot űznek,
Kik csak zabálódást keresnek.
Uram, míg nézed ezeket?
Jövel, tartsd meg én lelkemet!
Egyedül voltom tekintsd meg,
Ez oroszlánoktól ments meg!
Home