Rögös földi vándorutam
Rögös földi vándorutam, amikor itt véget ér,
Megpihen majd fáradt lelkem, midőn szép hazámba ér.
Míg e földön járok én, nem vagyok csak jövevény.
Megváltóm csillagok felett készített nekem helyet.
Sokszor a bűn sötét éje elfedi az utamat,
De Atyám bocsát a mennyből verőfényes sugarat.
Ne kísérts hát engem világ, élveid nem kell nekem,
Múló földi gyönyörökkel nem kötöd be a szemem.
Ha majd egykor mennybe érünk, korona vár bennünket,
Angyalkarral együttesen éneklünk új éneket.
Home