Ó, lenne bár ezernyi nyelvem

Ó! lenne bár ezernyi nyelvem,

Ezernyi ajkam énnekem,

Hogy szívem óhajához mérten

Elzenghetném dicsénekem;

Dicsénekre dicséneket arról,

Mit Isten velem tett!

Bár zengne ajkam oly serényen,

Hogy fel-feltörne a napig!

Buzogna hálától a vérem,

Amíg csak eremben folyik,

Hogy lenne egy-egy dics-zengés

Énbennem minden érverés!

Mért hallgattok szívem erői?

Munkára fel hát szorgosan!

Szolgálni Istent, Őt dicsérni,

Imádni buzgón, hangosan!

Ó, lelkem, testem ne pihenj:

Magasztald Istent szüntelen!

Jóságod vágyom énekelni,

Amíg csak ép lesz a nyelvem;

Hálámnak áldozatát tenni,

Míg élet van a szívemben.

S ha nem lesz erő ajkamon,

Dicsérni fog majd sóhajom.

Ó! fogadd hálás éneklésem

Kegyelmesen, jó Istenem!

Add, hogy ez ének még szebb légyen

Tenálad ott a mennybe fenn,

Amikor majd sok ezrekkel

Dicsérlek örök énekkel!

Home