Ó, lenne bár ezernyi nyelvem
Ó! lenne bár ezernyi nyelvem,
Ezernyi ajkam énnekem,
Hogy szívem óhajához mérten
Elzenghetném dicsénekem;
Dicsénekre dicséneket arról,
Mit Isten velem tett!
Bár zengne ajkam oly serényen,
Hogy fel-feltörne a napig!
Buzogna hálától a vérem,
Amíg csak eremben folyik,
Hogy lenne egy-egy dics-zengés
Énbennem minden érverés!
Mért hallgattok szívem erői?
Munkára fel hát szorgosan!
Szolgálni Istent, Őt dicsérni,
Imádni buzgón, hangosan!
Ó, lelkem, testem ne pihenj:
Magasztald Istent szüntelen!
Jóságod vágyom énekelni,
Amíg csak ép lesz a nyelvem;
Hálámnak áldozatát tenni,
Míg élet van a szívemben.
S ha nem lesz erő ajkamon,
Dicsérni fog majd sóhajom.
Ó! fogadd hálás éneklésem
Kegyelmesen, jó Istenem!
Add, hogy ez ének még szebb légyen
Tenálad ott a mennybe fenn,
Amikor majd sok ezrekkel
Dicsérlek örök énekkel!
Home