Egykor én is tévelyegtem

Egykor én is tévelyegtem

Távol az üdv útjától,

Bolyongtam a bűnvadonban,

Mit sem tudtam Jézusról,

De most örök hála Néki,

mert az éjben megtalált,

Zeng az ajkam nagy örömmel

Neki dicshalleluját.

E világot megvetem,

Én csak Jézust követem!

Hogyha bírja lelkem Őt már,

Ez mindennél több nekem!

Nem voltam az Ő nyája közt,

Nem leltem a jó mezőt,

Isten adott egy hű Pásztort,

És Vele jó legelőt;

Egy új szívvel, Szentlelkével

Már megajándékozott

És nyájához vezérelve,

Ó, most mily boldog vagyok!

Ó, mily dicső örömérzet

Jézus most már az enyém.

A bűn rémes éjjeléből

Örök üdvre léptem én;

Így e földön mit sem félek,

Mert Ő mindenütt velem,

Megóv minden bajtól engem,

Harcol híven mellettem.

Nemsokára célba érek,

Jézus vár a mennyben rám,

A hol helyet készít nékem,

S magához vesz azután.

Újra eljön dicsőségben,

Vele angyalseregek,

És a mennyben mindörökre

Én is Vele lehetek.

Home