Miért zúgolódnak a pogányok

Miért zúgolódnak a pogányok?

Mit forgatnak ő bolond elméjükben?

A földi népeknek mi szándékok?

Csak hiába valót űznek szívükben.

E világi királyok egybegyűlnek,

A fejedelmek tanácsot tartnak,

Az Isten ellen erős kötést tesznek,

És az ő Krisztusára támadnak.

Nagy fennen mondják: mit késünk ezzel?

Jer, szaggasuk el ezeknek kötelét,

És minden igájukat rontsuk el,

Ne viseljünk többé rajtunk effélét!

De az Úr Isten a magas mennyekben

Csak neveti dolgukat azoknak,

Csúfolja őket, ülvén szent székében,

Kinek ezek semmit nem árthatnak.

És végre hogy megindúl haragja,

Kemény beszéddel kezd szólni azoknak,

Rettenetesképen megriasztja,

Mely miatt teljességgel elbágyadnak:

Hogy mertek, ugymond, ez ellen zúgódni,

Akit én kentem a királyságra?

És királyi pálcát én adtam néki,

Az én szent hegyemre, a Sionra.

Mond e királyság: ím kihirdetem

Az ő tanácsát és szent dekrétomát:

A felséges Úr mondá énnekem:

Én fiam vagy, ma szültelek, fiamat.

Kérjed éntőlem a sok pogányokat,

Kiket örökségül neked adok;

Föld kerekségén sok tartományokat

Mindenütt én teneked ajánlok.

Rontsd meg őket te nagy hatalmaddal,

Mint a földből égetett cserépedényt,

És a te királyi vaspálcáddal

Verd össze és törd apró pozdorjánként!

Azért fejedelmek, bírák, királyok

Ezekből tanulságot vegyetek,

És magatokat jól meggondoljátok,

Kik e földön regnáltok, ítéltek!

Szolgáljatok e hatalmas Úrnak

Jámbor élettel, igaz félelemmel,

Örvendezzetek ő nagy voltának,

De ezek is légyenek rettegéssel:

Csókoljátok e néktek küldött fiat,

Hogy erősen meg ne haragudjék;

El ne mulasszátok parancsolatját,

Mert szörnyűképpen el kell vesznetek!

Home