Rohan könyörtelen az idő

Rohan könyörtelen az idő,

Vele századok, ezredek.

Hervad a szép ifjúság s erő;

A népek, törzsek, nemzetek.

S a múló, rövid földi évek

Eltűnnek éjbe nyomtalan,

Repül szelek szárnyán az élet

S mi is vele megyünk gyorsan.

És minden élv, gyönyör elmúlik:

A munka, gond, sok küzdelem.

A rang, dicsőség porbahullik.

Nem kell belőle semmi sem.

Ó! ember, mondd, miért születtél?

Mért kell szenvedni itt neked?

Mit tett e földön szomjas elméd?

Testedre várnak a férgek!

E földnek csábja, múló élve

Elmúlik s mégy a sír felé!

És elfelejted te, por s féreg,

Hogy összeomlasz te földdé!

De van élet a síron túl is:

Örök, lelkünknek élete!

Ítélet elé fogunk állni,

Ó! erre gondoltál-e te?

Home