Dicsérlek téged, Úr Isten

Dicsérlek téged, Úr Isten,

És áldlak teljes szívemben,

És a te csudatételidet,

Hirdetem jótéteményidet.

Tebenned, Uram, vigadok,

Nagy örömömben tombolok,

És a te felséges nevednek

Szép dicséreteket éneklek.

Mert az én ellenségimet

Veréd, megtérítéd őket,

Kik rettegvén, hátra esének,

Szent színed elől elveszének.

Én ügyemet megtekintéd,

És kegyelmesen felvevéd;

Ülvén a törvénytevő székben,

Megmentél igaz ítéletben.

Törvényed te szent mértéked:

Előhívod a te néped,

És igazsággal mindeneket,

Megítélsz minden nemzeteket.

Te a szegénynek oltalma,

Őrzője vagy és jutalma,

Aki szükségnek idejében

Hozzád óhajt könyörgésében.

Azért bíznak csak tebenned,

Akik ismerik szent neved;

Kik tőled várnak segítséget,

Úr Isten, nem hagyod el őket.

Énekeljetek az Úrnak,

A Sion hegyén lakónak!

Sokságát cselekedetinek

Hirdessétek el minden népnek.

Aki nyilván megkeresi,

Az igaz vért nem felejti,

A szegény népet ő nem hagyja,

Akiknek kiáltását hallja.

Én Uram és én Istenem,

Tekintsed meg nagy ínségem:

Életemet a gonosz gyötri;

A halál kapuiból végy ki!

Dícsérhesselek nagy vígan

A Sionnak kapuiban;

Hadd örvendezzek én szívemben,

Hogy engem megtartál kegyesen.

Kelj fel, Uram, és légy jelen,

Hogy ember erőt ne vegyen;

A pogányokat hívd elődbe,

Ítéld meg erős törvényedbe'!

Szívökben, Uram, rettentsd meg,

Hogy magukat gondolják meg,

És ismerjék a pogány népek,

Hogy ők is halandó emberek.

Home