Az Isten a mi reménységünk

Az Isten a mi reménységünk,

Midőn reánk tör ellenségünk,

Minden háborúságinkban

Megtart erős hatalmában.

Azért a mi szívünk nem félne,

Ha az egész föld megrendülne,

És a hegyek a tengernek

Közepibe bedűlnének.

Ha a tenger szörnyen zúgna is,

Minden víz felzavarodnék is,

És ha a sebes szélvésszel

A hegyek hányatnak széjjel:

A szép folyóvíz mindazáltal :/:

Az ő szép tiszta folyásával

Az Istennek szent városát,

Megvigasztalná hajlékát:

Mert közepén lakik az Isten,

Azértan romlása nem lészen;

Semmi ínségbe nem ejti,

Az Isten jókor megmenti.

A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/:

Nagy sok országok feltámadnak,

De az ő haragos szava

Mind e földet elolvasztja.

De az Isten minden időben

Mivelünk vagyon ínségünkben;

Jákób Istene oltalmunk,

A Zebaóth erős várunk!

Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/:

Csuda dolgait hatalmának,

Ki mind e föld kerekségét,

Elpusztítja ékességét!

E földön széjjel nagy hadakat,

Ő megcsendesít háborúkat,

Ívet, kopjákat megrontat,

Társzekereket felgyújtat,

Így szólván: mindnyájan halljátok, :/:

Hogy erős Istenetek vagyok,

És hogy birodalmam vagyon

Minden népen e világon!

Home