Kegyelmezz meg nekem, én Istenem

Kegyelmezz meg nekem, én Istenem,

Mert az ember igen kerget engem,

Nagy hatalommal támad ellenem,

Hogy engem elejthessen.

Sok ellenségim háborgatnak szörnyen,

Elszánták, hogy bényeljenek hirtelen,

Úr Isten, én ilyen nagy félelmemben

Benned reménységem!

Én az Úr Istenben dicsekedem,

Szent Igéjében nem kételkedem.

Mit tehetne az ember énnekem,

Aki kerget engemet?

Visszafordítják az én beszédemet,

És naponkint abban hányják eszüket,

Hogy nékem szerezzenek veszedelmet,

Csak gonoszt gondolnak.

Énellenem ők összejárulnak,

Hogy megkapjanak, azon forgódnak,

És életemtől megfoszthassanak:

Ez minden ő szándékuk.

A gonoszságban nagy ő bizodalmuk,

Azt vélik, hogy jól leszen minden dolguk,

De haragod ha esik, Uram, rajtuk:

Őket mind levered.

Minden futásimat megemlíted,

Könnyhullatásim tömlődbe szeded:

A te könyveidbe fel is jegyzed

Minden én ínségemet.

Könyörgésemet midőn hozzád nyújtom,

Ellenségimet ottan futni látom,

Mert velem vagy, és te vagy megtartásom,

Kegyelmes Istenem!

Úr Isten, Fölségedet dicsérem,

És szent igédet nagynak becsülöm;

Áldom az Urat, míg lesz életem,

Bízván ő beszédében.

Reménységemet vetem az Istenben,

Irgalmasságára nézek szüntelen,

Azért félelmem senkitől nem leszen:

Ki árthatna nékem?

Szent fogadásom tartja azt nékem,

Hogy jóvoltodért neved dicsérjem,

Mert kegyelmesen megmentéd lelkem

A halál köteléből.

És lábaimat megtartád eséstől,

Hogy én élhessek tenéked kedvesül;

Az élők fényes világában szentül

Járjak teelőtted.

Home