Lelkem, adj dolgot magadnak

Lelkem, adj dolgot magadnak,

Hirdessed édes Uradnak

Jóvoltát és felségét.

Hirdessed ajándékinak,

Melyeket ad barátinak,

Nagyságát és szépségét.

Uram, te reád gerjedez

Szivem, és rólad zengedez

Nyelvem kész indulattal,

Mert voltál s vagy te népedhez,

Áron vett örökségedhez

Drága jó akarattal.

Kijelentéd irgalmadban,

Szentséges végvacsorádban,

Hogy áldozattá lettél;

A benned bízó hívekért,

Halált nemző vétkeikért

Egyszer eleget tettél.

Kikkel is végig lakozol

És karjaidon hordozol,

Sőt azokkal egyesülsz;

Szentlelked által bennük vagy,

Noha felséged dicső nagy,

S az Atyának jobbján ülsz.

Azért, akik tusakodnak,

Bűneiken szomorkodnak

És hittel reád néznek;

Idvezítésedet várják,

Bűn előtt szívük bezárják,

Megtérni igyekeznek;

Kívánnak néked engedni.

Szent életben nevelkedni

És futnak jóvoltodhoz:

Azok, mint édes fiaid,

Kebeleden nőtt juhaid,

Méltók szent asztalodhoz.

De a színes képmutatók,

Bűnt vetők, gonoszt aratók

Innen távol menjenek;

Megtérni nem tudó szívek,

Álnokságra felvont ívek

E jóval ne éljenek.

Ti, álnokságnak fiai,

Fussatok el, mert javai

Az Úrnak nem tiétek;

Ha éltek itt méltatlanul,

A harag csalhatatlanul

Reátok száll, higyjétek.

Hát lelkem, hallgasd Uradat,

Próbáld meg tennenmagadat,

Úgy járulj ez asztalhoz.

Higyj, térj meg, a bűnt útáljad,

Az Istent féljed, szolgáljad,

Fuss hozzá, mint kőfalhoz.

Uram, ezekre kész vagyok,

De hibáim sokak, nagyok,

Rajtam nagy terhek vannak:

Ó Jézus, engem ne hagyj el,

Segélj, tőlem ne maradj el,

Sőt válassz el magadnak.

Home