Ne hagyj elesnem, felséges Isten

Ne hagyj elesnem, felséges Isten,

keserűségemben!

Te szent Fiadért légy segítséggel:

ne essem kétségben,

Mert mindenfelől, látod, Úr Isten,

Vagyok kísértetben.

Az írás rólad, Felséges Isten,

bizonnyal azt mondja,

Hogy valakinek tebenned vagyon

szíve nyugodalma,

Az olyan ember meg nem szégyenül,

mert te vagy oltalma.

Gyermekségemtől fogva, Úr Isten,

mind ez ideiglen

Téged hívtalak én segítségül

minden szükségemben,

Mostan is nincsen több bizodalmam

sem földön, sem mennyen.

Nincsen szívemnek több bizodalma,

Úr Isten, náladnál,

Valamíg gyötresz, szabad légy velem,

csak ne haragudjál,

Mint kegyes Atya, fiadat dorgálj,

csak hogy meg nem utálj.

Csak te egyedül voltál, Istenem,

énnékem gyámolom,

Nagy fájdalmimban és romlásimban

az én vigasztalóm;

Ne hagyj elesnem s megszégyenülnöm,

kegyes oltalmazóm!

Mely nagy örömem és bizodalmam

vagyon nékem ebben:

Hogy ígéreted, mint drága zálog,

itt van én szívemben; Krisztus

Jézusért engem meghallgaszt,

tudom, kérésemben.

Jelentsd meg hozzám, felséges Isten,

kegyelmességedet

És véghetetlen, kegyes

atyai te nagy szerelmedet,

Hogy teljesítsd be könyörgésemre

szent ígéretedet.

Add meg, Úr Isten, te szent nevedért,

amit tőled kérek, Szent Fiad által,

teljes szívemből melyért most könyörgök,

Mert csak tebenned bízom, Úr Isten,

míg e testben élek.

Home