Uram, majd egyszer feltámadnak

Uram, majd egyszer feltámadnak,

Kik a sírhalmokban szunnyadnak,

Áldott kezed tágas tért nyitott,

Hol a sírdomb húzott kárpitot,

Jő majd a boldog kikelet,

Elűzi a hosszú telet.

Boldog, aki nyugszik sirjában

A Megváltó szent oltalmában;

Bár rágja testét féregsereg,

A rög közt is élte szendereg;

S jő majd a boldog kikelet:

A Góel áll sírja felett.

Áldott légy hát, holtak országa,

Az Istennek nagy majorsága;

Megfogjuk azt élő hitünkkel,

Hogy a halálban nem veszünk el:

Jő majd a boldog kikelet,

Ha kinyugosszuk a telet.

Jézus, ki isteni erővel

Megvlvtál a gyász temetővel,

S feltámadtaknak vagy zsengéje,

Kössön hozzád szád szent igéje;

Téged követvén, úgy éljünk,

Hogy sírunktói mi se féljünk.

Home