Emlékezzél meg, Úr Isten

Emlékezzél meg, Úr Isten,

Dávidról és ínségéről,

Ki néked megesküdt szívből,

És fogadást tett hűségben

Az Úrnak, kit Jákób tisztöl.

Ezt, úgymond, én fölfogadom,

Hogy nem megyek be házamba,

Se le nem fekszem ágyamba,

Szemeimet be sem hunyom,

Szempillámat le sem zárva;

Nyugalmam addig nem lészen,

Míglen helyet nem keresek

A Jákób nagy Istenének,

Holott sátort szerzek szépen,

Hol dicsősége lakozzék.

Mert e Siont az Úr Isten

Választá lakóhelyének,

Mondván: e hely kell kedvemnek,

Itt lakom minden időben;

Ez helye jótetszésemnek.

Én őket megelégítem,

Kenyért adok a szegénynek,

Ruhájába üdvösségnek

Papjait felöltöztetem;

Örömük lesz a híveknek.

Home