Én ifjúságomtól fogva engem

Én ifjúságomtól fogva engem

Sanyargattak, mondhatja az Izráel,

Régtől fogván sok bút tettek nékem,

Mégsem fogyathattak el teljességgel.

Széjjel-keresztül az én hátamat

Megszántották és megszaggatták szörnyen,

Vontanak rajtam nagy barázdákat,

Úgy hogy testemben semmi ép tag nincsen.

De az igazságnak jó Istene

Elszaggatá az ellenség kötelét;

Kik irigykednek Sion hegyére,

Nagy szégyenség térítse hátra őket!

Mint a hitvány fű, olyak legyenek,

Amely szokott nőni az eszterhákon,

Elszáradnak, mielőtt kinőnek,

Amelyben nincsen sehol semmi haszon.

Min az arató nem talál annyit,

Hogy egy marokkal valót arathatna,

Nemhogy köthetne valami kévét,

Amit az ember ölébe szorítna.

És aki itt elmégyen, ne mondja:„

A kegyes Isten áldjon meg titeket,

Ti aratástok légyen szapora,

Az Úr nevében áldunk benneteket!”

Home