Az Úr Isten az én világosságom
Az Úr Isten az én világosságom,
És idvességem, hát kitől félnék?
Ő életemnek ereje, jól tudom:
Ki volna hát, akitől rettegnék?
Midőn a kegyetlen gonosztévők,
Mint ellenségim, énreám törnek,
Hogy engemet ugyan megégyenek:
Megbotolnak és mind elesnek ők.
Hogyha táborral körülvennének is,
De mégsem félne semmit én szívem;
Ha szintén az ellenség közt volnék is:
Őbenne vetném mégis reményem.
Egy dolgot kívántam én az Úrtól,
Melyet még most is kérek nagy bízván:
Hogy lakhassam az Úrnak házában,
Míg e földön élek jóvoltából.
Melyet én azért kérek, hogy meglássam
Az Úrnak felséges dicsőségét,
És ő szent templomát látogathassam,
Mely tisztességére építtetett.
Mert engem hajlékába takarít
Én háborúságimnak idein,
És elrejt engem rejtekhelyein,
Magas kősziklára felemelít.
És az én fejemet ő felemeli
Ellenségimen, kik körülvettek;
Azért az ő hajlékában őnéki
Felszóval áldozom és éneklek:
Uram, mikor hozzád felkiáltok,
Figyelmetesen hallgass meg engem;
Kegyelmezz meg, légy gyámolom nékem,
Midőn tehozzád szívből óhajtok!
Te felőled ezt mondja az én szívem:
Keressétek az én szent színemet!
Azért nékem is ez igyekezetem:
Nézhessem, Uram, te szent színedet.
Ne fordítsd el hát orcádat tőlem,
Szolgádat ne vesd el haragodban;
Vígasztalóm vagy nyavalyáimban:
Segíts meg, Uram, ne hagyj el engem!
Mert mind én atyám s anyám elhagy engem,
De az Úr kegyesen hozzá vészen.
Mutasd meg, Uram, te utadat nékem,
Ellenség ellen tarts ösvényedben!
Kívánságukra ellenségimnek
Ne adj engemet, mert sokan vannak,
Kik ellenem hamisságot szólnak,
Hazudnak és erőszakot tesznek.
Ha nem hittem volna, hogy még éltemben
Jóvoltát az Úrnak meglátandom
Az élőknek földén: hát immár régen
Odalett volna minden én dolgom.
Várjad azért bizonnyal az Urat,
Légy víg és bátorságos szívedben,
Mert téged megtart a nagy Úr Isten,
Csak tőle várjad hát oltalmadat.
Home