Úr Isten, légy most mivelünk

Úr Isten, légy most mivelünk,

Mert sokan támadtanak ellenünk,

Nincsen kihez a mi fejünket

Szükségünkben hajtanunk.

Reménységünk, bizodalmunk,

Mindenkor te voltál mi oltalmunk:

Azért most is te Felségednek

Bátorsággal könyörgünk.

A te szent Fiadért kérünk:

Légy nékünk paizsunk és oltalmunk,

Félelmünkben szárnyaid alatt

Megmaradni hogy tudjunk.

Meggyűlölt az Isten minket,

Azt mondják: nem szeretsz, Uram, minket,

Bfineinkért nagy haragodból

Akarsz verni most minket.

Ezt mi mind megérdemeljük,

Vétkünket ha mind előszámoljuk;

A bűn ellen nagy haragodat

Akarod, hogy ismerjük.

Könyörülj immár mirajtunk,

Lelkünkben kik reád támaszkodunk,

Szabadlts meg: ellenséginknek

Kezébe hogy ne jussunk!

Nagy hatalmadat hirdetjük,

Ezért jóvoltodat dicsőltjük,

Szent nevedet mindenek előtt

Nagy felszóval dicsérjük.

Kíméletlen sokszor vertél,

De hamar ismétlen hozzánk tértél,

Hogy lelkünkben inkább tisztuljunk:

Tűzbe azért vetettél.

Örökké, lám, el nem hagytál,

A te Szentlelkeddel vigasztaltál;

Most se hagyj el, kegyelmes Atyánk,

Ha fiaddá fogadtál.

Mikoron megmenekedünk,

Melyet már bizonnyal mi reménylünk,

Dicséretet és nagy hál'adást

Mi tenéked éneklünk.

Home