Alabástrom Szelence

Hirtelen csend lett,

Ahogy a zsúfolt házba lépett,

Bukdácsolt sűrű, könnyű fátyolán át.

Arcában égtek a szúrós tekintetek;

Nincs helye köztünk,

Mind ezt súgták,

Mind őt gúnyolták.

Ő mégis ment tovább

Át a szégyen tűzfalán,

Míg térdre hullt Jézus lábai előtt.

S bár egy szót sem szólt,

Mégis mind értették őt,

Ahogyan kiöntötte szívét,

Alabástrom szelencéjét.

Hadd szálljon fel

Jó illatként az én imám

Tehozzád éppen ugyanúgy.

Hadd mossam meg lábaid a könnyeimmel.

Hajammal hadd szárítsam fel.

Szeretnék most leborulni,

Hogy megmentettél megköszönni,

Mindenért hálám kifejezni.

De a dalnál jobban szól

egy szelence alabástromból.

Emlékszem jól, úgy éltem azelőtt,

Mint rab madár kit a bűn csapdába szőtt.

Értéktelen üres volt az életem.

Eltékozoltam mindent

ami csak fontos lehet.

Elvesztem volna, de Jézus rám talált,

És megmentett, a szívem őrá várt.

Ezért most én is megteszem,

A mester lábát megkenem.

Kiöntöm elé a szívem:

Szeretlek, Uram!

Hadd szálljon fel

Jó illatként az én imám

Tehozzád éppen ugyanúgy.

Hadd mossam meg lábaid a könnyeimmel.

Hajammal hadd szárítsam fel.

Szeretnék most leborulni,

Hogy megmentettél megköszönni,

Mindenért hálám kifejezni.

De a dalnál jobban szól

egy szelence alabástromból.

Home