Ó, bár lehetnék ott, a boldogok körében

Ó, bár lehetnék ott, a boldogok körében,

Fejemen koronával s lanttal a kezemben!

Dicsérném Üdvözítőm, éj s nap ott találna

Trónjának égi fényét beszélve, csodálva.

Könny, lankadás kerülne, oszlanék a bánat;

Ama boldog seregben csupán öröm támad!

Dicsérve Jézust szentül szolgálnám én híven,

Százezrek örömétől visszhangzanék szívem.

Vétkes vagyok és gyenge, Jézus megszabadít.

Megnyitja gyermekének országa kapuit.

Ó! drága Üdvözítőm, oltalmazz meg engem

S ha eljön majd halálom, vedd magadhoz lelkem!

Az Üdvadó hazának leszek majd lakója,

Dicséneket zengedez a lantomnak dala.

Ó! én Uram, királyom, csupán rólad zengek

A boldogult lelkekkel dicsérő éneket!

Home