Térj magadhoz drága Sion
Térj magadhoz drága Sion,
Van még néked Istened,
Ki Atyádként felkaroljon
S szívét ossza meg veled.
Azt bünteti, kit szeret,
Másképp Ő nem is tehet.
Sion, ezt hát gondoljad meg
S szabj határt bús gyötrelmednek!
Hullámok, ha rémítenek
Mérhetetlen víz felett
S a habok közt szíved remeg,
Hogy sírod is ott leled.
Ha aludni látod Őt,
Ki reményed és erőd,
Sion, soha se feledd el:
Ő megvívhat tengerekkel!
Bár hegy, halmok rengenének,
Miket égi kéz emelt
S indulása a nagy égnek
Végromlásra adna jelt,
Azt ne gondold, látván ezt,
Hogy téged e perc elveszt!
Sion, tudd, te meg nem dőlhetsz,
Míg oltalmad Istentől lesz!
Bár könnyűid omlanának
gyöngyökül a tengerbe
És elhalván hangja szádnak,
csak pihegnél, mint gerle,
Bár vér volna bíborod
s kő megszánná nyomorod
Sion, te ne félj gonosztól,
baj nem ér, ha benne bízol!
Bár rabláncot hordanál is,
Érne kínos rabhalál,
Ha hitedet el nem játszád,
Utad égbe nyitva áll!
Örvendj mindig és vigadj!
Emlékezz, ki népe vagy!
Sion, nincs több Isten egynél,
Benne hát ne kételkedjél!
Home