Úgy fáj a szívem, nézve
E koronás Királyt,
Mert rút tövis az éke,
S testét kín járja át.
Én térdre hullva kérdem:
Ó, mért szenvedsz, miért?
Ő választ ád szelíden: Tengernyi bűnödért.
Most hogy rebegjek hálát
A megnyílt öt sebért,
Hogy adta bűnöm árát Elrontott életemért?
Ím, magamról lemondok, Övé egész valóm,
Így leszek véle boldog,
Hisz ő az üdvadóm.