Várván vártam a felséges Urat

Várván vártam a felséges Urat,

És íme, hozzám fordula,

Kegyelmesen meghallgata,

És rajtam megmutatá jó voltát.

Kivőn a mély veremből,

És a sáros fertőből,

És én lábaimat

Szép egyenes kőre

Elfelhelyeztette,

Vezérlvén utamat.

Ada én számba új énekeket

Istenünk dicséretire,

Hogy akik hallgatnak erre,

Higgyék és féljék ő Istenüket.

Boldog, aki az Úrban :/:

Bízik, szemét elhajtván

A kevély népektül,

Kiknek minden dolgok :/:

Hazugságra hajlók:

Tőlük távol kerül.

Csudatételidnek sok ő száma,

És nagy bölcs gondolatidnak,

Hozzánk való jóvoltodnak

Sokságát senki meg nem mondhatja.

Ha elkezdem számlálni, :/:

Nem tudom kimondani,

Mert te nem kívántad

A sok áldozatot, :/:

De hogy fogadjak szót,

Fülemet alkottad.

Égő áldozat nincsen kedvedben,

A bűnért valók sem kellők.

Akkor mondom: ím, eljövök,

Rólam írás van a törvénykönyvben:

Hogy akaratod tegyem, :/:

Én kegyelmes Istenem!

A te törvényedben

Gyönyörködik lelkem :/:

És örvendez szívem

A te szent igédben.

Már tebenned mind örvendezzenek,

Akik keresnek tégedet,

Kívánják idvességedet,

Mondván: dicsőség légyen Istennek!

Noha én szegény vagyok, :/:

És én szükségim nagyok,

De rám gondot visel

Az Úr, én megtartóm, :/:

Jövel, szabadítóm,

Úr Isten, ne késsél!

Home