Könnyes szemekkel
Könnyes szemekkel vándoroltam
Tehozzád, örök Irgalom,
S az áldott szent kereszt, ahol van,
Szívem verését hallgatom: Mi vagyok én?
Parányi porszem, hálátlan féreg, semmi más!
Te vagy a fény, az élet ott fenn,
A szeretet, vigasztalás!
Itt állok a zúgó viharban,
A szenvedések tengerén;
A lángoló villám lecsattan
S rémes robajjal sújt felém.
Körülöttem tajtékzó örvény
S ijeszt a bosszuló halál,
De távolban, a hegy lejtőjén
Megváltómnak keresztje áll.
Hozzád kiáltok, ó! nagy Isten,
Kitárva szívem belsejét:
Ó! nézd az izzó lángot itt lenn:
Vakító, mégis oly sötét!
Vezess ki e csalfa világból,
Hol a bűn átkát érezem;
Az irgalomnak fénye lángol
A Golgotán, kereszteden.
A szent halomnak csendes ormán
Leomlok a kereszt előtt,
Bús fájdalom, pusztító orkán
Nem éri ott a szenvedőt.
Ó! hadd pihenjek e magányban,
Te végtelen nagy szeretet!
Kegyelmed égi hatalmával
Áraszd el az én lelkemet!
Home