Hallgasd meg, Uram, kérésemet
Hallgasd meg, Uram, kérésemet,
Vedd füledbe könyörgésemet
A te ígéreted szerint!
Hallgass meg és tarts meg engemet
Te szent igazságod szerint!
Szolgádat törvénybe ne idézd,
Haragodat reám ne gerjeszd
Az én gonosz bűneimre,
Mert ez egész földet bár elnézd,
Nem találsz igaz emberre.
Az ellenség kerget engemet,
A földhöz verte életemet,
Helyheztetett a setétbe.
Setétségben engem elrejtett,
Mint halottat sír mélyébe.
Az én lelkem elkeseredett,
Sérelem miatt elepedett;
Azért hogy elhagyál engem,
Csaknem elszántam életemet,
Úgy elkeseredett szívem.
Ez ilyen nagy ínségim között
Említem a régi időket,
Nézvén sok csuda dolgodat,
Melyeket kezed cselekedett,
Mikkel biztatom magamat.
Tehozzád, én Uram, Istenem,
Nagy siralommal felemelem
És kinyújtom kezeimet.
Tégedet úgy óhajt én lelkem,
Mint a száraz föld a vizet.
Ne késsél, hallgasd meg kérésem,
Mert elfogy bennem az én lelkem!
Színed tőlem el ne térjen,
Mert immár olyanná kell lennem,
Mint aki száll sír mélyében!
Kegyelmezz meg, Uram, énnékem,
Hallgass meg és őrizz meg engem,
Mert én csak tebenned bízom!
Útaidat adjad ismernem,
Mert tehozzád kívánkozom!
Szabadíts meg ellenségimtől,
Kik engem kergetnek ok nélkül!
Benned vetem reménységem.
Viselj gondot az én ügyemről!
Kérlek, Uram, ne hagyj engem!
Taníts meg engemet, szolgádat,
Hogy tehessem akaratodat,
Mert te vagy az én Istenem!
Hogy őrizhessem útaidat,
Szent lelkeddel vezérlj engem!
Uram, engemet erősíts meg,
Te szent nevedért vigasztalj meg,
És a te kegyességedből
Az én életem szabadítsd meg
Mindennémű ínségekből!
Home