Ó, erős boszszúálló Isten

Ó, erős boszszúálló Isten,

Ki bűnünkért büntetsz erősen:

Jelentsd meg már hatalmadat!

Mind e világnak bírája,

Támadj fel, add meg valóba

A kevélyeknek jutalmát!

Míglen marad ez büntetetlen,

Míg fuvalkodnak föl kevélyen

A gonosz istentelenek?

Míg élnek ily vigassággal,

És az ő gonoszságukkal

Vajon meddig dicsekednek?

Uram, a te népedet rontják,

És örökséged sanyargatják

Minden irgalmasság nélkül.

Özvegyet, árvát megölnek,

Szegényt, jövevényt elvesztnek;

Ezt mondják szentségtelenül:

Az Isten e dolgot nem látja,

A Jákób Istene nem tudja,

Amiket mi szerzünk mostan.

Én csudálkozom rajtatok,

Hogy ily oktalanok vagytok!

Fontoljátok meg valóban:

Aki a fület teremtette,

És a látó szemet szerzette,

Hogy ne látna, sem hallana?

A pogányok büntetője

Titeket hogy ne büntetne:

Ki mást tanít, hogy ne tudna?

Az Isten minden szívnek titkát,

Jól tudja minden gondolatját:

Semmirekellők, jól látja.

Boldog, akit te pirongatsz,

És törvényedre tanítasz,

És kinek vagy oktatója.

Mert nem hagyja Isten ő népét,

El nem taszítja örökségét,

Sőt vagyon rájok nagy gondja.

És midőn ideje eljő,

Mindent igazán ítél ő,

És a híveket megtartja.

Ki ment meg a gonosztól engem?

És ki támad fel énmellettem

E gonosztévő nép ellen?

Ha Isten nem őrzött volna,

Már régen meghaltam volna,

És most feküdném a sírban.

Midőn mondom: ím, el kell esnem,

Legottan megsegítesz engem

Te nagy irgalmasságoddal.

Mikor nagy bánatban volnék,

És szívemben kesergenék,

Megvigasztalál azonnal.

Ítéletedhez hogy férhetne

Az istentelenek törvénye,

Kik jót hamisra fordítnak?

Nagy sereggel összegyűlnek,

Hogy az igazat megöljék

És ártatlan vért ontsanak.

De én csak az Istenben bízom,

Ő énnékem erős kővárom,

És ezeket megbünteti,

Az ő számtalan bűnükért

És gonosztéteményükért

Az Isten őket elveszti.

Home